Gutyán_Gábor

Gábor idén ősszel csatlakozott a csapathoz mentorként. Többek között megtudhatjátok milyen sikerélményekkel lett gazdagabb pályája során,  elég jó hacker lenne-e, és milyen szerepet tölt be egy mentor a képzésben.

Mit gondolsz, elég jó vagy ahhoz, hogy ha akarnád lebukás nélkül meghekkelj egy nemzetbiztonsági védelem alatt álló infrastruktúrát?
Ilyen jellegű munkához elengedhetetlen a szakmai hozzáértés és a kreativitás, hogy oly módon kivitelezhessük, hogy ne legyen probléma – elképzelhető, hogy igen, hiszen az évek során mindkettő irányvonalon igyekeztem erősíteni tudásomat, de elsősorban a white-hat kihívások érdekelnek.

Mi lenne az első pár lépésed, amit ha most itt megosztasz a publikummal még nem visz el a rendőrség?
Bármilyen kihívás sikeres leküzdése igényel valamekkora tervezést – a virtuális közeg felmérése itt is mindenképp kiinduló lépés lenne.
 
Te törted fel Hillary Clinton magán szerverét?
Nem…
 
Biztos?
… teljesen – nem találtam ott semmit, ami miatt érdemes lenne feltörni.
 
Ha egy programnyelvvel kéne leírnod magad, melyik lenne az, és miért?
JavaScript, még pedig azért, mert nem a szokványos megközelítést alkalmazza, szinte bármilyen környezetbe helyezed működni fog, és bár vannak szabályok, de kellően szabadon lehet vele alkotni bármilyen igénynek megfelelően.
 
Mi vitt az IT pályára, mit jelent számodra a programozás?
Alapvetően szeretem megérteni a dolgokat működését, illetve gyakorlati ember vagyok, aki szeret kihívásokat megoldani. Kiskoromtól érdekeltek a számítógépek és annak mindenféle alkalmazási lehetősége. Középiskolától egyetemen át már ezzel a területtel foglalkoztam, munkáim során pedig különféle piaci szegmensekben tevékenykedő cégeknél volt alkalmam szerteágazó módon megismerkedni a szakmával, azon belül is programozást tekintve hagyományosabb desktop, innovatívabb webes, optimalizálásra kihegyezett beágyazott fejlesztéssel.
 
Mi volt az első sikerélményed, és mire vagy igazán büszke az eddigi pályád során?
Nagy vonalakban számítógépes hálózatok karbantartása volt az első feladatköröm egy diákmunkás IT pozícióban – kezdetben a rendszerekkel való megismerkedés, a sok komponens, a mindenféle naplózások és adathalmazok megértése sok időt vitt el, majd az ezekből gyártandó mindenféle kimutatások szintén hosszas és hibázási lehetőségekkel teli lépéssorozat mentén születtek. Limitált eszközkészlettel dolgozva, ezeknek a shellscriptes és Excel VBA  makrós automatizálása nagyban segítette a napi agyvérzés elkerülését 🙂
 
Az évek során, bár megmaradtam technológia közelben, de már nem csak programozással foglalkozom, hanem csapat- és projektvezetéssel, ügyféltárgyalásokkal, sok előretervezéssel. Bekerültem egy mélyponton levő projektre, ahol abszolút megsemmisült a haladási morál, számos korábbi rossz technikai döntést görgettek, és vészesen közelgett több határidős is – fluktuáció nélkül, a meglévő emberek felfogását és megközelítését újraszervezve e projekt 180°-os megfordítása és 1,5 éven belül sikerre vitele egy rendkívül kemény, de tanulságos időszak volt, aminek a végén büszkén ültünk le a világ másik feléről érkező ügyfelünkkel demózni a teljes rendszert, minden általa igényelt use-case-szel lefedve, határidőn belül, amikor az asztaltól úgy álltunk fel, hogy büszkén fogtunk egymással kezet, alá lett írva a teljesítési igazolás, a teszt dokumentáció pedig 100%-ra ki lett pipálva. 🙂 Ez erőt adott ahhoz, hogy megérdemelt sikereket elkönyvelve, újabb tagokat toborozva haladjunk a release map jövőbe mutató útján.
 

Szerinted milyen egy igazi mentor? Miben tér el az oktatótól?
Oktató és mentor ki kell, hogy egészítsék egymást, hiszen mindannyian egy gazdag, ugyanakkor eltérő tapasztalati háttérrel rendelkeznek, amivel még teljesebbé tehetik a hallgatókban kialakuló képet a szakmáról. Egy igazi mentornak meg van a technikai tudása, ugyanakkor rendelkezik olyan gyakorlati tapasztalattal, amivel tudja hol lehet trükköket alkalmazni, miképp lehet gyorsabban eljutni a kívánt megoldásig, milyen eszközökhöz érdemes nyúlni – és mindezt olyan emészthető formában tudja közvetíteni, hogy nem mint szemfényvesztőre, hanem hozzáértő szakmai kolléga tudja érdekesebbé tenni az órák hangulatát; természetesen időt hagyva mindenkinek az önálló próbálkozásra.

Szexi dolog programozónak lenni? Miért?
Ahogyan sushi mesterséfnek lenne is az… ja várj…. Közhelyes, de bármit is csinálj, abban legyél kiemelkedően jó – onnantól kezdve, hogy valami bonyolultnak vélt dolgot teljes könnyedséggel végzel el, meg lesz a vonzóereje a mindennapoknak.

Mit csinálsz amikor nem dolgozol?
Szinte nincs megállás a napjaimban, sokszor barátokkal találkozom, akik szerencsére mindenféle érdelődési körrel rendelkeznek, így gourmet hambizás, kézműves sörözés, Balatonra kiruccanás, színházba járás, szabadulószobázás, természetben kirándulás, közös főzések, táncolás – bármi szóba jöhet. 🙂Menyasszonyommal szeretünk kettesben is kikapcsolni, amikor takarékra tesszük a mindenféle információforrás kütyöket, ilyenkor tervezgetjük a jövőt, és nem utolsó sorban megéljük a jelent. Olykor magánprojektet is viszek szabadidőmben, ezek némelyike új technológiák megértését igényli, mások pedig egyeztetések és tárgyalások mentén halad előre.

Mikor verted agyon utoljára a klaviaturádat és miért?
A hajnalba nyúló LAN-partik elengedhetetlen kelléke volt egy-egy enrage-elés, amely billentyűzet-áldozatot kívánt…. de annak is már jó 10+ éve 🙂Munkában nem különösebben tudok annyira felbőszülni, ha meg is közelíteném ezt a szintet, akkor kell 5 percre felállni a géptől. 🙂

 
Ha Java nyelven kéne megszólítanod egy figyelemzavaros teknősbékát, azt hogyan tennéd?

 public class ADHDTurtle implements Runnable {
    public void run() { System.out.println(“Hello Turtle!!”); }
    public static void main(String args[]) {
        int turtleAttentionShareds = 42;
        for (int attentionShard = 1; attentionShard <= turtleAttentionShards; attentionShard++){
            (new Thread(new ADHDTurtle ())).start();
        }
    }
}
 
2017. 10. 17.