Gyakran ismételt igazság, hogy a karrierváltók egészen különböző irányokból érkeznek a kódolás világába. Ugyanez történt Gábri Péterrel is, aki jelenleg már medior fejlesztőként dolgozik, ám annak idején a Buddhista Főiskola elvégzése után döntött úgy, hogy a hobbiszintű kung-fu oktatást webfejlesztésre cseréli. Arról kérdeztük, hogy miért erre indult el a keleti nyelvek és kultúrák világából, és hogy milyen tapasztalatokat szerzett a Braining Hub képzésén, majd azt elvégezve a Stylers Group csapatában.

Bár a két terület között látszólag mély szakadék tátong, az ő életében ezek valahogy mégis összekapcsolódnak. „Egy meglehetősen általános tanítói képzést végeztem el a Buddhista Főiskolán. Akkoriban még nem voltak konkrét terveim, inkább az motivált, hogy szerettem volna valamilyen emberközeli dologgal foglalkozni.”

Ezután egy darabig kung-fu oktatóként dolgozott, de ezt inkább hobbiként élte meg, nem kenyérkereső foglalkozásként. A fejlesztés, mint szakma iránt azért kezdett el érdeklődni, mert egyrészt régóta vonzotta ez a világ, másrészt meglátta a párhuzamot a pszichológiai rendszerek és az IT különböző struktúrái között is. „Úgy éreztem, hogy a fejlesztésben is megtalálhatom azt, amit szeretnék csinálni: a kreativitást, az építést, a megismerést.”

Nem bízta a véletlenre

Amikor már körvonalazódott benne, mit is szeretne igazán, alaposan megnézte a különféle lehetőségeket a piacon. „A Braining Hubnál fényévekkel kedvezőbb feltételek voltak mind anyagilag, mind az időbeosztás tekintetében, mint bárhol máshol. Egy nyílt napra is elmentem, ott találkoztam az oktatókkal, a Stylerses kollégákkal, néhány volt tanulóval – a teljes közeg olyan volt, hogy azt éreztem, a szívem is ide húz.”

Egy három hónapos, intenzív full stack webfejlesztő képzésen vett részt, amely napi 8 óra iskolából plusz a házi feladatokból állt. A képzés az alapoktól indult és kis csoportban zajlott, ami nagyon jó keretet adott neki, mert így jó hangulatban, mégis hatékonyan tudtak haladni. Péter az oktatóját, Kovács Balázst is külön kiemelte, aki szerinte kiemelkedő oktatói vénával rendelkezik, illetve felkészült és összeszedett is, ami sokat segített abban, hogy igazán jó ütemben tudjanak haladni az anyaggal.

„Magas szintű, modern technológiákkal is megismerkedtünk, amelyek mostanában egyre népszerűbbek – azt gondolom, hogy az egyetemi képzésekben ezek valószínűleg nem jutnak szerephez, hiszen egy nagyobb, robusztus képzési rendszer nem feltétlenül tudja lekövetni ezeket. Gondolok itt a Vue.js-re vagy épp az Angularra, amelyek nagyon frissnek számítanak, de mi már elmélyedhettünk bennük.” Persze azt sem tagadja, hogy voltak nehézségek is, hiszen a 3 hónap nem csak a nevében intenzív: „Olyan volt, mint egy egyetemi vizsgaidőszak, amit sikerült három hónaposra nyújtani.”

A képzésről egyenesen a Stylers csapatába

„Pár héttel a képzés után jött a megkeresés a Stylerstől, hogy szeretnék, ha náluk folytatnám. Nem volt kérdés, hogy elfogadom. Junior fejlesztőként vettek fel 2018 elején, és egy évig voltam ebben a pozícióban, azóta már mediorként dolgozom, de ennek nincs igazán jelentősége, mivel nem a komoly hierarchia a jellemző, sokkal inkább a lapos szervezet és a tudásmegosztás.”

Kedvenc projektet nem is tudott kiemelni, inkább típust, ezek pedig az olyan zöldmezős projektek, amelyeknél már a tervezési fázis is a Stylers feladata. Most is dolgoznak egy ilyenen, erről részleteket még nem árulhat el, csak annyit, hogy ezt is a nulláról kezdték, és lehetőségük van különféle új technológiák kipróbálására is.

Negatívumként csak annyit említett, hogy a folyamatos, egész napos gép előtti munka nagy váltás volt ahhoz az időszakhoz képest, amikor még csak „műkedvelőként” foglalkozott ezzel a területtel. „Ha ennyit ül az ember, akkor oda kell figyelni a test karbantartására is – ez nem mindig volt könnyű, de már jó ideje sikerül heti három edzést beiktatnom. Összességében szerintem kihívásokkal teli és izgalmas a fejlesztői pálya, és az, hogy egy ilyen jó, családias csapat része lehetek, külön öröm.”