Az adatközponti technológiák világa izgalmas és kihívásokkal teli. Kiss Andival, Adatközponti rendszermérnök képzésünk hallgatójával arról beszélgettünk, milyen élmény erről a naponta megújuló területről tanulni.

Milyen egyedüli lányként a képzésen?

Abszolút jól érzem magam, nagyon jó fejek az oktatók, a csoporttársaim is, szóval sosem éreztem azt, hogy külön lennék kezelve azért, mert lány vagyok. Része vagyok a csapatnak, mint mindenki más. Emlékszem, milyen meglepetten kérdezték Andrásék a felvételi beszélgetés során, hogy miért jelentkezem erre a képzésre. Nekem azonban ez teljesen egyértelmű volt, sosem gondoltam azt, hogy furcsa választás lenne belevágni pont az adatközponti rendszermérnök képzésbe. A szakmai karrieremben is mindig arra törekszem, hogy a munka mögött csak és kizárólag a teljesítményt lássam, és ne azt, hogy milyen ember van mögötte. Örülök ennek a területnek is, mert például egy számítógép vagy a hálózati eszközök nem válogatnak: vagy jól vagy rosszul állítod be őket, nekik teljesen mindegy, hogy ki foglalkozott velük.

Részt vettél a nyílt napon is?

Igen, részt vettem. Nagyon tetszett, mert minden információt megkaptunk, találkoztunk az oktatókkal, és nagy előnye volt az is, hogy munkaidő után történt.

Volt valamilyen előképzettséged?

Nem IT területen dolgozom jelenleg, uniós kommunikációval foglalkozom, így teljesen új volt nekem a képzés. Pont ezért is nagyon jó, hogy abszolút az alapoktól kezdtük, mivel igy senki nem indult hátrányból. Együtt, egy csapatként haladunk, sosem voltak elválasztva egymástól azok, akiknek van IT-területen szerzett előképzettségük és azok, akik más területről érkeztek a csoportba. Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy vágjon bele bátran! Rengeteg új lehetőség van most az IT különböző területein. Itt tényleg bárki lehetsz, és mindig van lehetőséged fejlődni.

Hogyan éled meg az online oktatást? Mennyire volt furcsa neked a váltás?

A mi csoportunknak szerencséje volt, mert március elején még személyesen is találkozhattunk, megismertük egymást, és még a hagyományos módon, személyes konzultációkkal indult az oktatás. Vannak előnyei és hátrányai is a jelenlegi helyzetnek, ami nekem leginkább hiányzik, az a metakommunikáció. Nem látod, hogy a melletted ülő monitorján mi van, előfordul, hogy lemaradsz valaki reakciójáról, és az egész egy kicsit magányosabb is. Viszont az oktatók mindent megtesznek azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a jelenlegi helyzetből: az a céljuk, hogy mindenki ugyanolyan mértékben részt vegyen az órákon, így senki sem érzi azt, hogy a monitor előtt ül egyedül otthon. Enélkül tényleg nagyon nehéz lenne. Egyébként is, nagyon jó emberek és szakemberek, könnyen megtalálják a közös hangot bárkivel. Közvetlenek az órák, mi hallgatók is szépen lassan egyre jobban megismerjük egymást, és szerintem így jól tudunk csapatként együttműködni.

Hogyan készülsz a képzésre? Mennyire érzed nehéznek?

A jó időmenedzsment és a rendszeresség a kulcsa a készülésnek. Házikat kapunk, elméletet is kell tanulni, ami szerintem nagyon jó, mert enélkül nem lehetne a gyakorlatot megérteni. Az oktatók is logikusan építik fel az órákat, van egy elméleti és egy gyakorlati rész is minden alkalommal, így haladunk. Nekem napi egy óra otthoni készülés minimum kell, a folyamatosság a lényeg. Ebben a területben egyébként is az a szép, hogy nagyon gyorsan és folyamatosan változik, így a tanulást a képzés után sem lehet abbahagyni. Az oktatóink is mindig ez kommunikálják felénk, lelkesednek a saját szakmájukért, és ezt a lelkesedést adják át nekünk is.