Informatikai pályára készülsz? Kíváncsi vagy milyen karrierutat járt be a Hewlett Packard Enterprise technológiai igazgatója?
Molnár Zoltánt kérdeztük személyes tapasztalatairól, és arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki elinduljon ezen az úton. Sikerei és motivációi sok pályakezdőnek adhatnak lendületet, vagy akár azoknak is, akik ismeretlen vizekre eveznének és karriermódosításon gondolkoznak.
Informatikai pályára készülsz? Kíváncsi vagy, hogy milyen karrierutat járt be a Hewlett Packard Enterprise technológiai igazgatója?
Molnár Zoltánt kérdeztük személyes tapasztalatairól, és arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki elinduljon ezen az úton. Sikerei és motivációi sok pályakezdőnek adhatnak lendületet, vagy akár azoknak is, akik ismeretlen vizekre eveznének és karriermódosításon gondolkoznak.
Mesélj arról, hogyan indult a karriered! Miért választottad ezt a pályát, milyen munkakörben dolgoztál kezdőként?
Azon szerencsés muksók egyike vagyok, akik már az általános iskola végén érezték, hogy az informatikával szeretnének foglalkozni, amelyet akkoriban még inkább számítástechnikának neveztek. Műszaki középiskolába jártam, de igazán az egyetem kezdetekor kerültem bele ebbe a világba, ahol azóta hihetetlen fejlődés ment végbe. Régen csupán egy-egy cég tehette meg, hogy nem papíron, hanem elektronikusan számláz, viszont ma már a legtöbb cég nem tud létezni, ha nincs megfelelő informatikai rendszere. Ez jól mutatja, hogy mekkora utat jártunk be az elmúlt évtizedek alatt. A pályafutásom során is időről-időre mindig változott valami, ez adta meg azt a fajta újdonságot, ami miatt mindig érdekesnek találtam ezt a területet.
A pályám legelején PC-ket szereltem, belépő szintű szervereket készítettem, levelezőrendszereket hoztam létre. Egyszóval mindennel foglalkoztam, amitől egy vállalat működőképessé válik.
Hol tartasz most?
Most a Hewlett Packard Enterprise-nak vagyok a technológiai igazgatója, ha a beosztásomat nézzük, akkor a presales managere.
Egy idő után már praktikusabb volt, hogy egyfajta hozzáállást mutassak a többi kollégának, és vezető beosztásba kerüljek. De egy dolgot sosem engedtem el, hogy magát a technológiát nap mint nap, újra és újra megismerjem és kövessem. Ez egy ilyen szakma, nem lehet hátradőlni, hogy én már kész vagyok, mindent tudok, hiszen minden nap jönnek ki újdonságok, amelyeket érteni kell.
Mi az, ami a mai napig motivál? Hogyan alakult ez az elmúlt évek során?
Eleinte az építkezés volt az öröm. Olyan informatikai rendszert építettem, amelynek használata megkönnyíti az emberek hétköznapjait. Néhány év után már nem a kivitelezéssel, hanem a tervezéssel foglalkoztam. Rendszerintegrátorként hatalmas löketet adott, hogy több százmilliós rendszert álmodtam meg, ahol az installáció után nem szidták a nevem, hanem elismerték a tervezői munkám. Mai napig előfordul, hogy nagy adatközponti rendszerek tervezésébe bevonnak, azonban ma már egyre több időt kell szánnom arra, hogy a csapatot jó irányba tereljem, vagy a viszonteladó partnereinknek hasznos információkat tudjak adni. Látszik, hogy a pályám során mindig kicsit más oldalon kellett dolgozni, de pont ez adott egy olyan változatosságot, amelynek köszönhetően egyszerűen képtelenség ebbe a szakmába beleunni.
Említetted, hogy az adatközponti rendszerek világát választottad. Hogyan fogalmaznád meg azt, hogy mit csinál egy adatközponti rendszermérnök?
Nagyon izgalmas dolgokat csinál. Igazából mindent, amitől az adott vállalatnál az összes dolgozó ember a saját laptopja, PC-je előtt komfortosan tudja végezni a feladatát.
Nyilván befolyásolja a munkakört az is, hogy mekkora vállalatnál tud tevékenykedni, mekkora rendszeren dolgozik. Ha ez az adatközpont óriási, akkor olyan csapatban kell dolgozni, ahol specialistaként szükséges elmélyülni egy-egy részletben. Azonban vannak olyan ügyfelek is, akiknél inkább univerzált módon vannak összerakva a rendszerek, ott gyakran 1-2 ember felel az egész adatközpont működéséért. Minden esetben nagy értékű, komoly berendezésekről beszélünk, melyek magas rendelkezésre állást képesek biztosítani. Természetesen a megtervezésen, kivitelezésen túl folyamatosan életben is kell tartani őket, tehát ez nem egy egyszeri munka, hanem egy folyamatos kihívást jelentő feladatkör.
